A lelki egészség legfontosabb alapjai az egyén önelfogadása, önbizalma, valamint a mások irányában való hasonló elfogadás és bizalom, mert ezek alapján észleli az egyén a különböző helyzeteket, és alakítja ki jellemző viselkedésjegyeit.
Ha a helyzetet ijesztőnek, veszélyesnek látjuk, vagy úgy érezzük, hogy kudarcot fogunk vallani, akkor feszültség keletkezik bennünk, és reakciónk ennek megfelelően az önvédelem lesz. Ha a helyzetet pozitívnak látjuk, vagyis sikerre számítunk, érdekes eseményeket várunk, akkor nyitottan reagálunk az eseményekre, a helyzeteket asszertíven, önérvényesítően tudjuk kezelni.
A hétköznapi szituációkat a következő beállítódások (attitűdök) alapján kezeljük: asszertív, passzív, manipulatív és agresszív.

Az asszertív attitűd önelfogadást és mások elfogadását, reális önértékelést, mások és önmagunk tiszteletét jelenti. Viselkedésben az asszertivitás felelősségvállalásban, saját érdekeink közvetítésében és mások érdekeinek figyelembevételében mutatkozik meg.

Passzív attitűd esetén az egyén önmagát másoknál értéktelenebbnek tartja, és azt gondolja, hogy mások is azt gondolják, hogy nem jó, amit tesz. Gyakran úgy ítéli meg a helyzeteket, hogy kudarcot fog vallani. Ezért inkább háttérbe vonul. Azt gondolja, hogy másoknak mindig igaza van, így meg se próbálja érdekeit képviselni. Még mielőtt konfliktus alakulna ki, megadja magát.

A manipulatív attitűd, ahogy neve is mutatja, azt jelenti, hogy az egyén hátulról, ferde utakon, ügyeskedve próbálja elérni céljait, mert nem bízik se önmagában, se másokban. Nem tudja elképzelni, hogy kiállhat egyenesen érdekeiért, hogy azt mások elfogadják. Alacsony az önértékelése, és másokat se tart sokra. Ezért folyton gyanakszik, hogy mások hasonlóan manipulálják.

Az agresszív attitűd és viselkedés nem verekedős erőszakosságot jelent, hanem az alacsony önértékelés kompenzálásaképpen kialakított látszólagos önbizalmat. Ezen attitűddel az egyének kiválónak szeretnék látni magukat, ezért másokat alulértékelnek. Úgy tesznek, mintha nem lenne másokra szükségük, és azt gondolják, nem látszik, mennyire nincs önbizalmuk.

A magabiztos (asszertív) személyiség jellemzői:

• Mind szavaival, mind cselekedeteivel vállalja önmagát, kifejezi, amit érez, amit gondol, amit akar.
• Képes nyílt, alkalomhoz, helyzethez illő kapcsolatot teremteni családjával, barátokkal, idegenekkel.
• Életvitele aktív.
• Tiszteli önmagát, tisztában van képességeivel, korlátaival. Ha kudarcot vall, akkor sem veszíti el önbecsülését.
   

Fontos, hogy akár önmagunk, akár mások esetében a viselkedést, a tettet értékeljük, és ne a személyt. Mindenki tesz jót és rosszat, viselkedik okosan és bután, elhibáz dolgokat, és kiválóan megold különféle feladatokat. Ezeket a helyzeteket lehet értékelni, de egy-egy helyzet nem minősíti teljességében az egyént.

Számos lehetőségünk van arra, hogy tudatosan megváltoztassuk attitűdünket, viselkedésünket. Érdemes megfigyelnünk, milyen helyzetben vagyunk asszertívek, mely helyzetben vagyunk manipulatívak, agresszívek vagy passzívak. Ha tudatosítjuk magunkban viselkedésünket, megtettük az első lépést a változtatás felé.

A következők feladatban néhány asszertív jogot sorolunk fel. Érdemes elgondolkodni azon, hogy szokott-e élni ezekkel a jogokkal.
Jogom van...

2.5. A személyiséget meghatározó tényezők